Eccedentesiast

Nobody next to me, but my fat

2015. május 08. - Ana girl

large_4.jpgIgen.. Ismét elegem van mindenből. Lassanként az őrületbe kergetem magam, és duplázódik a teher, hiszen senki sem tud semmiről a környezetemben. Tehát őrlődöm belül, és még arra is figyelek, hogy ezt senki ne vegye észre. A szüleim azt hiszik, vagy legalábbis szeretnék hinni, hogy teljesen boldog vagyok, és nem is hibáztatom őket, hiszen mindent úgy adok elő, hogy ezt tudják hinni. Nem is szeretném, ha rájönnének, nem szeretném, hogy emiatt esetleg magukat hibáztassák. De az a legszörnyűbb az egészben, hogy más lassan 2 éve van evés zavarom, hánytatom magam, és ők még csak nem is sejtik. De nem csak ők, hanem senki más nem tud róla. Egész eddigi "karrierem" során egyetlen embernek mondtam el, az exemnek, akivel azóta már elmegyünk egymás mellett az utcán, ő volt az egyetlen akivel tudtam erről beszélni, de már ő sincsen. Viszont, nagy örömömre, azóta tele lett az életem csupa sablonos emberrel, akik azt sem tudják, valójában ki vagyok. A saját szüleim se ismernek, az egész életem egy nagy vicc. Minden ami történik velem, és minden amit én teszek, egy nagy színjáték, ami felett minden nap elvesztem az irányítást. Nincs kontrol bennem, és elegem van ebből. Egy kudarc az egész életem, bármibe kezdek, biztosan elrontom, és negatívan jövök ki minden helyzetből. Azt kívánom, bárcsak lenne egy olyan barátom, akivel mindezekről tudnék beszélgetni, olyan jó lenne ha lenne valaki, aki amikor azt mondom "Minden oké velem" odafordulna hozzám, és azt mondaná "Most akkor mondd el az igazságot!" Vagyis igazából bárcsak lennének igaz barátaim, de nem is vágyom sokra. Egyetlen igaz barát elég lenne, akinek mindent elmondhatnék. De nincs senki, és élek ebben az elfuserált életemben, amit utálok, és minden egyes nap csak rosszabb lesz, mert nincs miért küzdenem. Ahogy anyáék is megmondták: "Soha nem leszel olyan vékony, mint amilyen szeretnél lenni, törődj bele!" És valóban. Egyre csak hízok, és hízok, és ők ennek örülnek. Mindenki ennek örül. Vagyis máshogy mondva ehhez vannak szokva, hogy nekem semmi nem sikerül, amit el szeretnék érni. És igazuk van. Utálom az életem, utálom hogy mindent csak elrontok, és utálom hogy nem tudok lefogyni. Legszánalmasabb díjat már régen elnyertem, és továbbra is őrzöm. Elegem van mindenből, abból, hogy nem vagyok elég jó, elég szép, elég okos, elég vékony. Nem vagyok elég ehhez az egész élethez. 

A bejegyzés trackback címe:

https://eccedentesiast.blog.hu/api/trackback/id/tr67443870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.