Igen.. Ismét elegem van mindenből. Lassanként az őrületbe kergetem magam, és duplázódik a teher, hiszen senki sem tud semmiről a környezetemben. Tehát őrlődöm belül, és még arra is figyelek, hogy ezt senki ne vegye észre. A szüleim azt hiszik, vagy legalábbis szeretnék hinni, hogy teljesen boldog vagyok, és nem is hibáztatom őket, hiszen mindent úgy adok elő, hogy ezt tudják hinni. Nem is szeretném, ha rájönnének, nem szeretném, hogy emiatt esetleg magukat hibáztassák. De az a legszörnyűbb az egészben, hogy más lassan 2 éve van evés zavarom, hánytatom magam, és ők még csak nem is sejtik. De nem csak ők, hanem senki más nem tud róla. Egész eddigi "karrierem" során egyetlen embernek mondtam el, az exemnek, akivel azóta már elmegyünk egymás mellett az utcán, ő volt az egyetlen akivel tudtam erről beszélni, de már ő sincsen. Viszont, nagy örömömre, azóta tele lett az életem csupa sablonos emberrel, akik azt sem tudják, valójában ki vagyok. A saját szüleim se ismernek, az egész életem egy nagy vicc. Minden ami történik velem, és minden amit én teszek, egy nagy színjáték, ami felett minden nap elvesztem az irányítást. Nincs kontrol bennem, és elegem van ebből. Egy kudarc az egész életem, bármibe kezdek, biztosan elrontom, és negatívan jövök ki minden helyzetből. Azt kívánom, bárcsak lenne egy olyan barátom, akivel mindezekről tudnék beszélgetni, olyan jó lenne ha lenne valaki, aki amikor azt mondom "Minden oké velem" odafordulna hozzám, és azt mondaná "Most akkor mondd el az igazságot!" Vagyis igazából bárcsak lennének igaz barátaim, de nem is vágyom sokra. Egyetlen igaz barát elég lenne, akinek mindent elmondhatnék. De nincs senki, és élek ebben az elfuserált életemben, amit utálok, és minden egyes nap csak rosszabb lesz, mert nincs miért küzdenem. Ahogy anyáék is megmondták: "Soha nem leszel olyan vékony, mint amilyen szeretnél lenni, törődj bele!" És valóban. Egyre csak hízok, és hízok, és ők ennek örülnek. Mindenki ennek örül. Vagyis máshogy mondva ehhez vannak szokva, hogy nekem semmi nem sikerül, amit el szeretnék érni. És igazuk van. Utálom az életem, utálom hogy mindent csak elrontok, és utálom hogy nem tudok lefogyni. Legszánalmasabb díjat már régen elnyertem, és továbbra is őrzöm. Elegem van mindenből, abból, hogy nem vagyok elég jó, elég szép, elég okos, elég vékony. Nem vagyok elég ehhez az egész élethez. 

Ma elolvastam Pet Gallaghan csodálatos könyvét, (nem mintha nem kellett volna tanulnom és egyebek, de mindegy..) és teletöltött inspirációval, motivációval és teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat a helyzetemhez. Annyira szuperül érzem most magam. És remélem hosszú távon is fogom tudni majd kamatoztatni; mindenesetre most tele vagyok erővel, és elhiszem, hogy ezzel menni fog. Mindenkinek nagyon ajánlom elolvasni, nem túl hosszú, de annál élvezetesebb, főleg ha az ember evészavarral küzd, főként falásrohamokkal.

Fontos tudni rólam, hogy kb egy éve folyamatos harcban vagyok a kajálással. Bírom egy ideig, aztán rám jön egy roham és az otthon található ételek 70%-át besöpröm.. Aztán persze jön a bűntudat, depresszió, WC... Viszont ez a könyv most teljesen átállította az agyamat és telepakolta sok-sok érdekes dologgal, amire eddig nem is gondoltam. Nagyon sok gyakorlat van benne, amit fogok csinálni, és a végső következtetéses tanácsokat is megfogadom, ami teljesen megváltoztatja az életem és az eddigi hozzáállásom a kajához. Írok pár példát, ami szerintem nagyon hasznos, én tuti alkalmazni fogom, és szerintem segíteni fog:

• "Akkor egyél, amikor éhes vagy, vagy ha úgy döntesz, enni szeretnél!
• Amikor eszel, kérdezd meg magadtól, mit szeretnél enni, és azt edd, amit szeretnél, bármi is az!
• Annyit egyél, amennyi jól esik, ha megint éhes leszel, megint ehetsz!
• Felejtsd el azt, hogy "ma utoljára, holnapról fogyózok..!" Bármikor bármennyit ehetsz, amit szeretnél, nincs olyan hogy utoljára!
• Ne legyél türelmetlen, ha nem azonnal szemmel látható a változás!
• Soha ne értékeld le magad, bármit tegyél is!"

Tudom, hogy ezek nagyon alapvetőnek hangozhatnak egy kívülállónak, viszont nekem ezek a dolgok mindennapjaimat keserítették meg. Azzal, hogy éheztetésbe küldtem a szervezetem, alapból elrontottam mindent. Erre rásegített a különböző ételek elvonása, és ez a kettő mindig azt eredményezte hogy 2 nap múlva magamba borítottam az egész hűtőt. De ezek után látom, hogy nem tiltanom kell mindent magamtól, hanem átgondoltan kell étkeznem és akkor nem lesznek falásrohamok, amiket aztán megbánok és depresszióba zuhanok, ahonnan ismét éhezés és újabb falásroham jön. Ezeket mind el lehet kerülni!!! Istenem, bárcsak előbb olvastam volna ezt a nagyszerű könyvet el :) Már a mai napom is teljesen más volt, elkezdem ezeket a praktikákat, és erről fogok írni mostantól! Pozitív energiák mindenhol :)

Igen... Mai nap is úgy indult, mint ahogy a legtöbb, az elmúlt pár hónapban. Reggelire kicsit ettem, délben alig, viszont délután jött a zabálás. És ebből elegem van. Annyira nincs kontrol bennem, hogy az már siralmas. És 1 hónap van nyárig. 1 hónap! Emlékszem, még szilveszterkor megfogadtam, hogy nyárra elérem a kívánt 50-55kg-ot. És most itt vagyok, 65kg-mal, ami azt jelenti, hogy nemhogy fogytam, hanem még híztam is. Az egész pedig egy dolog miatt.. hogy nem tudom megállni, hogy ne zabáljak. Viszont ez az, ami miatt elkezdtem ezt a blogot írni. Tudom, legbelül mélyen, hogy meg tudom csinálni. Mivel nincsenek nagyon barátaim, ezért nem tudok senkivel erről beszélni. Szóval létrehoztam ezt a blogot, ahol vezetni fogom a napjaimat, azért hogy legyen valahova leírnom őket, és ezáltal remélem nem fogok több felesleges kilót magamra gyűjteni és tovább utálni magam, mert őszintén szólva ráuntam. Elegem van ebből az életből. Abból, hogy alig van kedvem kimenni az utcára, emberek közé. Ha valahova hívnak, inkább itthon maradok, nehogy lássák a hájas fejem. Inkább távol tartom magamtól a fiúkat is, Tudom, hogy ez nem jó dolog, és tudom, hogy lehetne jobb életem is, de egyszerűen nem tudom élvezni így. Nem tudok felhőtlenül boldog lenni így. És tudom, hogy menni fog. Egyszer már sikerült is. És újra fog. MEG TUDOM CSINÁLNI. És muszáj megcsinálnom, mert ez így nem élet. Bent vagyok állandóan és tömöm a fejem. Elég ebből. Több vagyok ennél, erős vagyok! És annak is kell lennem, hiszem másképpen nem fog menni. Nemet kell mondanom sok mindenre, de ez a javamra fog válni! És szép, és vékony leszek! Most van május 2. Egy hónap alatt -5 kg a cél! Simán meglehet, ha mindent betartok! És be kell tartani, nincs több mellébeszélés, és nem fér bele még egy szelet kenyér és még egy szelet süti! Elég volt ebből!!!! És sikerülni fog, képes vagyok rá!

Most pedig itt ülök a szobámban kipukkadó hassal és arra gondolok, mennyire idióta vagyok. És ez már hányszor előfordult, és hányszor megfogadtam, hogy abbahagyom! És mindig újra visszaestem és a WC-ben kötöttem ki. Utálom magam. És ha nem változtatok, továbbra is utálni fogom magam, és ezt nem akarom. Elegem van ebből az életből, és abból... Be kell fejeznem!